A sorozat hetedik előadását 2014. április 9-én Vásáry István egyetemi tanár, az Eötvös Loránd Tudományegyetem professzora, az MTA levelező tagja tartja „Telegdi János »Rudimentá«-ja (1598) és ami utána jött: a székely írás utóélete a 17–18. században” címmel. Egy Telegdi János nevű szerző, akinek életéről nem sokat tudunk, 1598-ban készítette el a székely írás alapjait és szabályait tárgyaló latin nyelvű kis értekezését („Rudimenta”). A mű számos kéziratban maradt fenn, s valószínűleg sohasem jelent meg nyomtatásban. Telegdi munkája kulcsfontosságú a székely írás történetének kutatásában, mert művét egy olyan történeti pillanatban készítette el, mikor ennek az írásnak az élő ismerete már csak pislákolt és áthagyományozása már majdnem megszűnt. De Telegdi nemcsak rögzített sok értékes ismeretet erről az utolsó előtti fázisról, hanem elindította magyar értelmiségi körökben a székely írásnak egyfajta „tudós” újjáéledését, melyet az írás utóéletének nevezhetünk. A 17–18. században tucatjával készültek hosszabb-rövidebb bejegyzések, melyek sokszor az ábécét is újra közölték. Mindezek az írásemlékek Telegdi művének hol korábbi, hol későbbi másolataira támaszkodtak, s így tudós körökben fenntartották a székely írás ismeretét. Az előadás Telegdi „Rudimentá”-járól és az azt követő emlékekről s filiációjukról szól mint a magyar művelődéstörténet egy sajátosan érdekes fejezetéről.
Időpont: 2014. április 9. 16.00–17.30
Helyszín: ELTE BTK (1088 Budapest, Múzeum krt. 4/A 336.)
Legutóbbi hozzászólások